Még valamikor 2010 környékén a VFC piacra dobta a K.A.C. PDW airsoft replikáját. Hamarosan a Boyi is jelentkezett a saját verziójával, elérhetőbb áron. Mondjuk ki: megoldásait tekintve egy VFC koppintás az egész. Olcsóbb, első körben szerelést igényel, viszont kihozható belőle egy megbízható másodlagos - vagy épp egy elsődleges CQB fegyver. (Mielőtt belekezdenék leszögezem, hogy ez nem a Lengyeleknél (GF) jelenleg kapható full ABS verzió)

A bejegyzésben szereplő darab használt, második tulajdonosa nyúzza, kisebb átalakítások történtek rajta (tus burkolása, akksi áthelyezése oda a PEQ box-ból). 
Jelenlegi állapotában nem adagol minden tárral, és 410-415 fps-t produkál 0.25-ös BB-hez beállított hop-up mellett. A működés közben hallható a fogaskerekek visító hangja is, ami a hézagolás hiányára, vagy csapágyhibára utal.

A lángrejtő nem a gyári - és a hosszából ítélve a belső cső sem. A szépen megmunkált külső csőből a gyári csomagban egy rövidebb és egy hosszabb érkezik, így mindenki ízlése szerint cserélgetheti azt (erre a fegyverre a hosszabb cső van felszerelve). 
Az irányzékok szépen kidolgozottak, a hátsó kissé mozog,alu/spiáter öntvényből készültek. Az upper és az előagy egy elemből készült - egyel kevesebb pont, ahol lötyöghet a holmi. A fegyvertesten egy sorozatszám látható - gyártási szám lehet a BY kezdőbetűkből ítélve. Egyéb jelek, gravírozások nincsenek sehol sem. A markolat műanyag, minden más fém. A szokványostól eltérő a markolat mérete, rövidebb mint a hagyományos M4 replikáké - ebből adódóan a motor is egyedi tengelyhosszal rendelkezik, ami természetesen csak mókolással gyártható ha gallyra megy a gyári cucc, vagy egyszerűbb markolattal együtt motort cserélni. 
És még pár finomság amit kapunk a pénzünkért: kétoldali tárkioldás, működő bolt catch - ami tényleg működik és nem is egyszerű hazavágni, kettős oldali tűznemváltó kar - balkezesek előnyben, és a loweren hátul, valamint oldalt egy QD szíjakasztó foglalat - az oldalsó a tűznemváltó kar miatt kb. használhatatlan. Az első képen látható a tus a gyári állapotában. Itt kapott egy műanyag borítást - ami véleményem szerint nagyon is profin sikerült. A gyárilag hozzá adott PEQ box az előagyra helyezhető (alulra, felülre, jobbra, balra ahova tetszik), és abban kapott helyet az akksi. Jelenlegi megoldásnál az upperből lett kivágva egy kis darab hogy a vezeték kiférjen - ezt majd a QD szíjakasztó helyén fogom megoldani, mert így a kábelben elakad a felhúzókar, és fokozatosan nyúzza azt, amíg zárlatos nem lesz. (Mellesleg a csonkolásos megoldás helyett legelőször is ezt választottam volna) Mivel a QD foglalat így kiesik, ezért majd egy kisebb karikával lesz szerelve a szíjakasztó, hogy a baloldali tűznemváltónak ne legyen útban. Az elsütőbillentyű felett áthaladó stift kapott egy plusz rögzítést, így az kiesés ellen biztosítva van - a kb háromszög formájú lemez a tűznemváltó és a tárkioldó között. A tárkioldó hűen Boyi megoldás, a sátorvas pedig egy egyedi, dizájnos darab. Az upper lötyögését még nem említettem, érezhető és kellemetlen szerintem, de nem javíthatatlan jelenség. Az uppert és a lowert egyetlen stift rögzíti egymáshoz, ami ennél a verziónál nem csavarral rögzített, hanem egyszerűen csak "kalapálós" kivitelű. A fegyver a Gearboxra ragasztott matrica alapján a Lengyelektől érkezett. Spiáter hop-up kamra - ez is amolyan boyi alap felszereltség, a tárat nem ajánlott beleütni, mert szeret törni. A saját táraival szépen adagol, nem vészes a lötyögés - ha azt nézzük hogy M4 tárfészekről van szó. Pmag passzos, de nem adagol, meg egy másik hasonló kivitelű tárral is ugyanez a helyzet. 

Ideje szétborítani:

A korábban szereplő stift eltávolításával két részre szedhetjük szét a fegyvert. Ahogy általában ilyenkor egy M4-es replikánál lenni szokott, a hop-up kamra a csővel együtt ki is vehető. Itt a cső meg sem mozdul, de a kamrát simán el lehet tekerni a csövön - legalább idomul a különböző tárakhoz.(szarkazmus)
A külső cső két darabból áll, amelyek az előagy elején egy elemben találkoznak. A külső csövet egy hernyócsavar rögzíti, amelyet meghúzva teljesen beszorítja, így az nem tud elmozdulni - ezt pozitívumként említem, mert így már csak a kamra lógását kell megoldani. A hernyócsavar meglazításával már gond nélkül szétszedhető.

Amire itt még kitérnék, az az M4 replikák többségénél tapasztalható külső cső "anomália". Mivel az előagy végén - gearboxhoz közeli rész - van rögzítve a külső cső, ezért sok esettel találkoztam már ahol emiatt az irányzék és a cső nem voltak egy vonalban - ez inkább az 50 cm-es csőhosszúságú monstrumoknál jött elő, mint például az M16 SPR MOD építésekor. Ennél a fegyvernél is jelen a probléma, de itt nem jobbra vagy balra megy el a cső, hanem az alul található két csavarmeghúzásával szépen előrebukik, és a kamra is követi - mindjárt nem is nyomja vissza minden tárnak a BB-t megfogó reteszét, és már nem is adagol... Újra beteszem az előagyat egészben mutató képet, és itt a felső perforációkon át látható szürke alumínium rudat kell nézni. Na az párhuzamos a csővel.

Erre a problémára visszatérek még. Hop-up rendszer következik:
A kamra a Boyitól már jól megszokott spiáter kivitelű, műanyag fogaskerekes verzió. A műanyag klipsz az elején nem sokat tart, összeszerelésnél is könnyen elfordul a csövön a kamra. Mivel a fegyver használt, így feltételezhetően pár alkatrész nem gyári állapotú - ahogy a hop-up gumi sem.
A hop-up gumi kemény, sorjás és a lenyomója sem örvend jobb tulajdonságoknak.A csőben is volt kosz rendesen - ez csak az első tisztás utáni kép.
A hop-up gumi és a lenyomó cserére kerül - zöld G&G lesz beépítve a saját lenyomójával. (Felül az új, alul a régi lenyomó)
Az összeszerelt kamrát a klipsznél egy plusz csavarral rögzítem - nem teljesen lesz fix, de minimalizálódik az elfordulás esélye. A kamra spiáter anyagára való tekintettel azt nem fúrom meg. 
Következhet a visszaépítés. A külső cső pozicionálására egy 10-es csavaranya fog szolgálni - jobb híján most ez akadt, ha van lehetőség akkor lehet egy kulturált cnc vagy marógéppel megmunkált fekete műanyag elemet beépíteni, ilyennel is találkoztam már korábban. Ragasztani, heftelni nem kell, a két csavart az előagy végén meghúzva teljesen leszorítja, így nem fog kiesni. 
És láss csodát, mind a három különböző tárral adagol, amit hozzá kaptam tesztelésre. 

Adagolás és hop-up pipa, jöhet a Gearbox átnézése. Ahhoz, hogy a GB-t kiszabadítsuk, ezeket mind ki kell műteni. Amit kiemelnék mint nagy pozitívumot: A bolt catch kioldója végre nem teljesen spiáter, hanem a nagyobb igénybevételnek kitett részén acélból készült, így a töréstől nem kell félteni. A tárakasztó szintén acél, amin méretkorrekciós kisiparos munka is fellelhető. A korábban már említett stift, ami az elsütőbillentyű felett helyezkedik el, kapott egy marást, és abba megy bele a kis fém lemez, ezzel biztosítva kiesés ellen. Ugyanúgy a bolt catch stiftje is egy O gyűrűt kapott, hogy jobban szoruljon a helyén. Legalább látható némi fejlődés - mégha csak úgy másolták is.A kétoldali tűznemváltók nem cserélhetőek fel - sajnos. A jobb oldali kialakítása nem valami kényelmes, de a behajtható tus miatt indokolt. A motor felirat nélküli, egyedi tengelyhossz a rövid és a hosszú típusok között valahol. A gyári rugóval megfelelően megbirkózott, ami egy 1,5mm-es vastag anyagból készült, szép tűzgyorsaság mellett. Alap GB, korábbi szerelés jeleit mutatva. 3/4-es henger, műanyag tömítetlen légfúvó, fém tűznemváltó lap. A kapcsolóról teljesen elhagyták a kis réz érintkezőket, amelyek a tűznemváltó lapon lévő réz lemezzel szoktak érintkezni. A képen látható egy bronz csapágy is - az biztosan nem gyári, sajnos aki cserélte, csak a motorral csatlakozó fogaskerékkel tette meg, a többi a görgős gyári maradt, amiről nem sok jót mondtak eddig. Ugyanezen az oldalon van nyílás a visszapörgésgátlóhoz is, így egy GB bontást is megspórolhatunk ha elakad. Ezen az oldalon látszanak a csapágyak is, valamint a bolt catch takarólemez akasztó alaktrésze, és a tűznemváltó fogasketreke. A vezetékelés teljes egészében gyári, biztosíték nélkül. Az átlátszó műanyag légfúvó elég megviselt, kopott és repedés is van rajta, a sorsa csere. A vezetékeléshez még annyit, hogy a gyári megoldás nem "butabiztos", elég nem odafigyelni és fel is cseréltük a polaritást. A bronz csapágy szépen ül a helyén, viszont a görgősek lötyögnek. ehhez még hozzá adódik a fogaskerekek házagolásának hiánya, és az eredmény a működés közben "síró" hangon dolgozó kerékszett. Ilyen mennyiségben zsírt a köztes fogaskeréken még nem láttam - ezt tuti nem a gyártósoron kenték meg így, annál spórolósabbak. Az alkatrészeket tekintve minden a megszokott alap, leszámítva a csapágyas rugóvezetőt, és a dugattyú második hiányzó fogát és a +delayert a sector keréken - fejlődés. 
Itt lesz mit takarítani, először egy lapátot keresek a felesleges zsír eltávolításához. A higítós áztatás után egy gyors szemle az alaktrészeken. Az adagolólapát sectorral érintkező része elég sorjásan kopott, ennek oka, hogy a sectoron a delayer nem éppen örvend szép kidolgozottságnak, csiszolni kell. A nózi cserés, helyette egy tömített guarder (21,4mm) kerül beépítésre. A gyári tömítés a hengerfejen kuka - a dugattyú beleesik a hengerbe kompresszió nélkül. A dugattyúfejhez csak két alátétet tettek, az egy csapágyazást fog kapni. A rugó is cserélve lesz egy változó menetemelekdésű M90-esre - másodlagos fegyver lesz. A dugattyú fogai épek, nincsen rajtuk látható kopás, jó az anyagminősége, valamint a második fog gyárilag el van hagyva. A hengerfej gyári alap, viszont van a fegyverhez adott alkatrészcsomagban egy réz hengerfej, aminek a gumi csillapítása is jobb, így az kerül beépítésre. A lecsapókar a jól megszokott spiáterből készült ebben is. A köztes fogaskerék megsínylette a hézagolás hiányát, és az ilyesmit a sector kerék alsó fogai sem szeretik sokáig:A csapágyak nem lesznek cserélve, de átrendezem őket, és be is lesznek ragasztva a helyükre - az M90-es rugóval elbírnak a gyári görgősek is. A gearbox ház utómegmunkálása hanyag, tele van sorjákkal. A csapágyakat a látható módon építem be. A sector kapja a csúszócsapágyat, mivel a rugó miatt ott a legnagyobb az igénybevétel, a görgősek pedig kisebb ellenállást biztosítanak a bevelnek és a köztes keréknek. A csapágyak beragasztása - menetrögzítő vagy pillanatragasztó - és a fogaskerekek hézagolása után teljesen megszűnt a visító hang, és a 90-es rugóval együtt igencsak megnőtt a tűzgyorsaság is, majdnem mint egy 11,1V-os setupban, csak 7,4-ről megy - egy jól hézagolt rendszer a motor dolgát is megkönnyíti, és az akksival is több lövést adhatunk le. 
Az új hengerfejjel is tökéletes a sector és a dugattyú csatlakozása. Az új tömítésekkel a kompresszió is rendben. A tusban egy IRF3205-ös fet fog helyet kapni, valamint egy biztosíték is. A kapcsolón kormolódás látható - 7,4V-os LiPo-ról hajtott állapot. A fegyver kérésre kapott egy hagyományos M4 markolatot, hosszúnyakú motorral - nagyobb kezű játékosoknak a kis markolat kényelmetlen tud lenni ugyebár. Végleges állapotában így néz ki. 
A mérésen 315 FPS-t produkált, beállított hop-up gumival. A pontossága megfelelő 40 méteres lőtávon - azért is mondom megfelelőek, mert nem csak a hop-up gumi, hanem a cső és akamra is befolyásolja azt, amelyek ugye gyáriak maradtak. Ha a korábban szerelt specna arms-ra gondolok, ott a piros element kamrával és ugyanezzel a hopupgumival jobb eredmény született - az emberalak megvan a kívánt távolságban, DMR mellé pedig ez elég. 
A fegyvertest anyaghasználata jó, valamint a belsőségekben is akadnak innovatív megoldások, de sajnos silányságok is. Bizonyára ki lehet fogni olyan példányokat, amelyekhez nem kell hozzányúlni és évekik elmennek, de arra készülni kell, - mint a boyi replikák esetében általában - hogy költeni kell rá. CQB alapnak előnyösnek tartom kis mérete, alkatrész ellátottsága miatt - M4 vonalon van bőven lehetőség.