Szerintem mindenki hallott már a 3D nyomtatásról. Különböző tárgyak, egyedi még tervezés alatt lévő prototípusok vagy már nem gyártott termékek állíthatók elő ezzel a technológiával. Amiről nem sok szó esik, az az, hogy a nyomtatandó modellt is elő kell állítani ami sokszor időigényes, precíz számítógépes tervezési munka. Ugyanakkor vannak "közkinccsé" tett 3D modellek különböző oldalakon, ahová a hobbi szerelmesei feltöltik alkotásaikat (például thingiverse), amelyek többsége azonnal nyomtatható, de fenntartásokkal kell kezelni, mert előfordulnak használhatatlan modellek is.

Rég nem jelentkeztem bejegyzéssel a blogon, ennek több oka is van amiket nem részleteznék - csupa jó dolog ami miatt nem igazán volt időm írni, attól függetlenül hogy a szerelőasztalon ugyanúgy volt és van mindig valami csemege - ezt sajnálom is, meg nem is. 
Az airsoft iránti rajongásom csak nőtt az elmúlt években az utolsó bejegyzés óta, és őszintén az "egyszerű" rendbetételes szerelésekről a figyelmem az egyedi dolgok felé fordult. Törött fegyvertest javítása nyomtatott alkatrészekkel, akkus szirénázó kézigránát építése, külső szerelékek és egyedi előagyak gyártása, egyedi gumikés és még sorolhatnám. Amikor 2021-ben végre hozzáfértem egy bérelhető 3D nyomtatóhoz, ami után nemsokkal megvettem a sajátomat végre belevághattam egy régóta tervezgetett "álom" megvalósításába: egy saját magam által tervezett, modellezett airsoft támogató fegyver építésébe, ami természetesen egy létező alapján készül, de az airsoftban ritkán találkozunk vele: Minigun. 

Fontosnak tartom még az elején leszögezni, hogy az általam épített replika legfőbb belső elemei - gearbox, hop-up, cső - gyári alkatrészek. Tehát nem egy összemókolt belsőséggel rendelkező airsoft eszközről van szó, hanem gyakorlatilag a "szabvány" alkatrészek köré épül fel a modellezett fegyvertest mint bármelyik piacon kapható airsoft eszköz.  

Az építés során használt FFF (Fused Filament Fabrication) technológia hőre lágyuló polimer alapanyagot használ, amelyet a gép megolvaszt, és az olvadékot folyamatosan, precízen helyezi el rétegről rétegre - ezt nevezzük extrudálásnak. Az extrudálás után az anyag azonnal megszilárdul, majd a nyomtatás végeztével az utolsó réteg lerakása után ott a tárgyasztalon a kész alkatrészünk. Az alkatrészek modellezése után a következő lépés a számítógépes modell "nyomtathatóvá tétele". Ezt az úgynevezett szeletelő (slicer) programokkal tehetjük meg, amit általában a gyártók biztosítanak a nyomtatókhoz. 

A képen az általam tervezett Minigun replika egyik alkatrésze látható a szeletelő programban. 

Miután a szeletelő program létrehozta az úgynevezett G-kódot - azt a parancssort ami alapján a nyomtató legyárthatja az alkatrészt. Ez tartalmazza az anyag adagolását, a tálca és a nyomtatófej hőmérsékletét valamint a fej útját. Indulhat a nyomtatás:

Az első képen a fegyver első hordfogantyúja látható. A három alkatrész a fegyvertestre csavarozva biztosítja majd a lehetőségét a kézi szállításnak, továbbá az állványhoz való rögzítésnek is itt kaptak helyet a furatok. 

A következő képen a hátsó markolat látható, ami egyben a tüzelést biztosító mikrokapcsolókat is fogadja. A kábelezést elrejtik a markolatok. A tüzelés úgy lehetséges, ha mindkét gombot nyomja a kezelője. A bal gomb a tárcsát kezdi el forgatni, a jobb gomb egyidejű megnyomásával pedig a fegyver működésbe lép. Külön a tüzelés - jobb oldali gomb - megnyomásával nem történik semmi. Ez még amolyan biztonsági funkciónak is betudható, véletlenül hozzáérve nem zúdul a közel 40BB/sec-es tűzgyorsaság az óvatlan kezelő miatt senkire. Egyébként a fegyver még főkapcsolóval is rendelkezik, amivel a teljes rendszert áramtalanítani lehet.

Alább látható a fegyver lelke, a gearbox. A nagy tűzgyorsaságról a DSG rendszer gondoskodik - a cél a 40RPS elérése volt, ami már eléri a realisztikus értéket - egy igazi minigun akár 50RPS-el is operál. M150-es rugóval 300FPS a torkolati kezdősebesség 0.25-ös BB-vel mérve, ami ugyan nem sok, de a mennyiség kárpótolja az erőt, továbbá egy átlag AEG lőtávjával bír a szerkezet: ~45-50m. Volt már szerencsém többször is kipróbálni, a bejegyzés végére tartogatok egy videót is ;)

A gearbox és az egész mit sem érne elektromos rendszer nélkül. A fő akksi egy 11,1-es Li-Po féltégla méretben. Ez az akku hajtja a gearbox motorját, és a kapcsolókon keresztül kattogtatja a reléket is - igen, ebben elengedtem az IRF 3205 FETet, mert miután a harmadikat égette el a kicsike, áttértem a gépjárművekben használatos relékre, amik 30A-ig is gond nélkül kapcsolnak. A fő akksin túl még további két akku van a fegyverben, az egyik a motoros tárat tekeri, a másik a csövek forgásáért felelős, mindkettőt relék kapcsolják. A tár továbbá önmagában is feltekerhető - G&G high speed motoros tár, ami megeteti a DSG-t is hiba nélkül, nem olcsó, de ez már teszi a dolgát. Először egy olcsóbb Battleaxe motoros tárral próbálkoztam, de az egyszerűen nem etette meg a fegyvert. Továbbá az elektronika akkor is tekeri a tárat, ha már a tárcsát forgató gombot nyomjuk. A tár kapacitása 2300BB, amiből 2000db simán kimegy, amikor már csak az az egy-kétszáz darab BB van a tárban, már nem minden lövésre tölt be. Konkrétan egy perc alatt ki lehet tolni a tár tartalmát ha valaki trigger happy módban ráfekszik a gombokra. A 11,1-es 1800 mAh-s akksi (65-130C) amivel most használom 4 tárat képes kilőni egy töltéssel, ami 8000+BB-t jelent. Ezen érdemes fejlesztenem a jövőben nagyobb kapacitásúra. Hop-up is van a fegyverben, állítható is. A külcső-belső csőhosszak nyilván nem egyeznek, a DSG miatt rövid belső csövet kellett alkalmaznom a rövid hengerkihasználtság miatt. 

Az állványhoz M12 menetes szárakkal tud csatlakozni. Az állvány külpontosan helyezkedik el - hasonlóan a valódi fegyverhez. 

 Az állvány egyik alkatrészének nyomtatása ABS-ből 32 órás művelet volt - össze sem számolom az összes alkatrész gépidejét, maradjunk annyiban hogy 2 hétig biztos ment a nyomtató. A számítógépes modellezést pedig már ne is említsük :D

A támaszanyagok eltávolítása, csiszolás és festés után jöhet az összeszerelés - a festék oldószere a műanyagot is megoldja, és ahogy elpárolog az újra megszilárdul, ezzel viszont javítja a szálakból felépített tárgy tulajdonságát, hiszen a külső rétegek még jobban összetapadnak. Tehát festeni akkor is érdemes ha a kívánt színnel nyomtattuk ki az alkatrészt, főleg ha az airsoftra jellemző igénybevételeknek lesz kitéve. 

A sárga stiftek azt a célt szolgálják, hogy a tartóba belógatott fém rúd nekik ütközve nem engedi a fegyvert tovább emelni vagy leengedni. Konkrétan ezekkel lehet beállítani ha járműre vagy épületre szerelve biztosítsuk, hogy a kezelője ne verje bele a csövet a fegyver alatt vagy épp felett lévő burkolatokba. 

Az állvány tengelye egy M20-as menetes szár. Van még hova fejleszteni ezt a részt, de az idő szűke miatt - amikor kellett a molnaszecsődi többnapos játékra - ez volt a leggyorsabb megoldás. 

Nagyjából a végére is értem, túl sok apró részletbe nem mentem bele, de lehet az már unalmas is lenne egy idő után :)

Végül itt az ígért videó, amit Pinkafelden (Pinkafő lőszerraktár, Ausztria) vettem fel, ahol is juggernaut szerepben volt szerencsém használni a minigunt. Elmondhatom, hogy erre a játékra forrta ki magát igazán a fegyver belseje. Először nem DSG-vel próbáltam, hanem 12:1 fogaskerékszettel és 11,1 lipoval, de az disznó étvággyal ette a fém és műanyag fogas dugattyúkat, úgyhogy váltani kellett. Végül a pinkafői játékon az új, jelenleg is bent lévő DSG setuppal 45 percnyi játék alatt 4 tár lett kihajtva a fegyverből, és korrekten bírta a strapát, üzembiztosan működött. Így a videót visszanézve el is törpül a sok szívás ami az egyedi építésből adódott - Nózi-hopgumi nem ér egybe, vagy túl hosszú és nem adagol, ha adagol nincs FPS, ha van FPS akkor meg hopp elment a dugattyú az örök vadászmezőkre... :D

De ennek az egyedi építgetésnek a sok beleölt idő a keserű szépsége, amiért a végeredmény határozottan kárpótol.  (A kép idehaza készült Zalaegerszegen, a 2022-es Mikulás játékunkon)